Öt.) Pár nap múlva premier - kiáltok fel most könnyedén, szinte vállrándító hetykeséggel. Ugyanakkor a következő pillanatban eszembe jut, hogy basszus, tényleg kell nekem ez a stressz? Úgy látszik, kell! Az utóbbi próbákon már rendszeresen „egybe mentünk”, leállások nélkül. Zsófi csak utána mondta el az észrevételeit. És most már kivétel nélkül a Pygmalion Theater-ben próbálunk, nem a schwedenplatz-i próbateremben. És

Négy.) Jelentem: tudom a szöveget! Vagy legalábbis azt gondolom, hogy tudom. Vannak még replikák, amikben megakadok, de idővel azok is beépülnek a zsigerekbe

Három.) Zsófi a tegnapi próba előtt segített a 6-os jelenet szövegének megtanulásában. Végszavazott nekem, súgott nekem, és ez hatalmas segítség volt; csodálatos érzés bemondani hirtelen egy olyan replikát, amelyiknél eddig mindig, következetesen megakadtam százszor is. És így a 6-os jelenetet végre, először a próbák során úgy csináltuk végig, hogy már az én kezemben sem volt példány. Ilyenkor kitágul a világ,

Kettő.) Rendelkező-próbák! Az a tény, hogy nem én rendezem ezt a darabot, most nagy megkönnyebbülés. Mintha egy óriási felelősség volna levéve a vállamról (és a másik vállamra meg fel van pakolva egy másik felelősség, de ez most mindegy). Nem az én dolgom a próbák megszervezése, a kellékek, jelmezek, díszletek ügye: úgy érzem, kicsit hátradőlhetek. Persze, mondom, ez csak a

Egy.) Olvasópróba előtt rövid baszakodás a kinyomtatott példányokkal. Ebből túl sokat fénymásoltunk, amabból meg egy rossz változatot, számtalan példányban. A társulat megrögzött zöld-aktivistái a fejüket fogták, hogy szegény erdő így meg úgy