Próbanapló 4
Négy.)
Jelentem: tudom a szöveget! Vagy legalábbis azt gondolom, hogy tudom. Vannak még replikák, amikben megakadok, de idővel azok is beépülnek a zsigerekbe… remélem! Akik gyakoroltak velem, végszavaztak és elviselték a nyafogásaimat: Bajka Kinga Csengele, Major Lili, Rick Zsófi – nekik nagyon köszönöm a türelmet, nem volt egyszerű dolguk…
Már javában az emlékpróbáknál tartunk, már nincs példány a kezünkben, terepe van a finomhangolásnak: fogalmazgatunk. Ez az egyik legjobb része a próbáknak, asszem. Tudatosulnak a legapróbb finomságok, mélyül bennünk a szöveg (újra rájövünk, és élesben tapasztaljuk, hogy ez a Molnár Ferenc nagyon tudott valamit!), értelmet nyer az a színpadon való „KRESZ”, amit a rendelkező-próbák során megbeszéltünk. Mert hát a majdani előadásban is kooperatív színészek nagyon fontos, koncentrált összjátékáról lesz szó, ugye!
Egyre több olyan kellék kerül a kezünk ügyébe, amik már meg fognak jelenni magában az előadásban is: ezekkel is ismerkedni kell.
Vannak, akik már jelmezben próbálnak (mert megvan a jelmezük, vagy mert úgy könnyebb belehelyezkedni a szerepbe); én még nem, maximum a próbaruhámban. Pedig ideje volna nekem is összehaverkodnom a jelmezemmel, de bevallom (egészen halkan, és a többieknek ne is szóljatok), hogy nekem a legnagyobb macera a beöltözés. Előadások után is olyan jó volna csak csettinteni egyet, és már a rendes ruhámban, lesminkelve sietni ki cigizni.
Visszatérve: szóval most már komoly cölöpök leveréséről szól a dolog, és minél határozottabbak ezek a cölöpök, és minél biztosabban közlekedek közöttük, annál nagyobb szabadsággal lehet játszani majd ezek között.
Most már kezdem sejteni, hogy két elmondott mondat között mi történik velem (pontosabban, okoskodó megfogalmazással a szerep Én-jével). Hogy miként érem el azt, hogy olyan legyen majd az egész játék, mintha rejtett kamerával leselkednének rám valakik.
Hú, és ilyenkor derül ki, hogy a színészi munka kb. 70%-ban otthoni feladat. Nem csak a szövegtanulás idejét értem ezalatt, hanem amikor az ember készül a próbára, gondolkodik ezen az egészen, kvázi magában, gondolatban végigjátsza a próbát, otthon. Villamoson. A pénztárban való sorban állás közben.
Meg az is ilyenkor derül ki, hogy egy előadás létrehozása 80%-ban technika (színpadon való közlekedés, jelmez, smink, kellék, díszlet, világítás, hangosítás és egyebek), és csak 20%-a a nagybetűs Művészet, de még ezzel a 20-szal is felfelé kerekítettem. Mondjuk, ez nem baj, csak mondom. Ezt a 80%-ot nem úszhatjuk meg! Ezt mérnöki pontossággal meg kell tervezni, mert csak akkor tudjuk elfeledtetni a leendő nézővel, hogy amiben részt vesz, az komoly, átgondolt szakmai tevékenység eredménye. Erre mondják, hogy paradox?
És ezúttal már nem a schwedenplatz-i próbatermünkben, hanem a Pygmalionban próbálunk! A színpadon, ahol játszani fogunk! És így egész más!!!
Most már beállítottuk a fényeket, elgyakoroltuk a váltásokat, hogy az egyes jelenetek között milyen díszlet-elem kerül ki, kerül be, és hasonló nyalánkságok.
Mert, hát ugye, nálunk nincs technikai személyzet, díszletes, öltöztető, fodrász, nem is sorolom. Amellett, hogy játszunk, mi vagyunk a díszletmozgató szakemberek, a hangosítók és világosítók, az ügyelők, a súgók, a takarítók, a fekete-mosogatók, és a kasszában meg a büfében is egy-egy olyan társulati tag tevékenykedik előadás előtt, aki épp nem játszik aznap este, és még szorgalmas is.
Hát így állunk most! Szépen fejlődik, alakul a dolog. A produkció „méhen belüli” fejlődésének egyik utolsó időszaka ez, és a születés pontos időpontja is megvan már: május 5-e, 19:30! Akkor lesz a premier! Utána már „odakint”, nézők előtt fejlődik tovább. Előadásról előadásra, egyre csak. Így van ez…!
Fotók: Csomor Lilien, Rick Zsófi
A próbanaplót vezeti: Pohl Balázs
Előző részek: