Próbanapló 3
Három.)
Zsófi a tegnapi próba előtt segített a 6-os jelenet szövegének megtanulásában. Végszavazott nekem, súgott nekem, és ez hatalmas segítség volt; csodálatos érzés bemondani hirtelen egy olyan replikát, amelyiknél eddig mindig, következetesen megakadtam százszor is.
És így a 6-os jelenetet végre, először a próbák során úgy csináltuk végig, hogy már az én kezemben sem volt példány. Ilyenkor kitágul a világ, értelmet kap az egész jelenet, lehet végre játszani meg önfeledkedni… Erre mondják, hogy ilyenkor tudnak megszületni a megfelelő színházi pillanatok, a csodák. De ezek túl nagy szavak, és azokat én nem szeretem.
Mindenesetre csak az ilyen próbák tudják feltölteni az embert. Mert persze, hogy kifáradok, de cserébe olyan energiákkal gazdagodunk, ami feledteti a strapát.
Például a tegnapit megelőző próba után, amikor még példány volt nálam, olyan állapotban értem haza, hogy át kellett értékelnem a fáradtság fogalmáról alkotott eddigi elképzeléseimet.
Szóval a 12 jelenetből másfélnek már tudom a szövegét! Legalábbis azt hiszem, hogy tudom! És már ez is valami! És ha tudom, az még kevés! Ha csak a fejemmel tudom, az még olyan, mintha nem is tudnám. Majd, ha az agyamból végleg lemegy a szöveg az arcizmaimba, a szájszervekbe, na, majd akkor! Akkor elmondhatom, hogy a szövegtudásom 100 százalékosan biztos.
Ez általában a huszadik előadásra sikerül. És ez is csak akkor, ha gyakran játszuk az adott darabot… Na, mindegy!
Ennyi egyelőre most legyen elég, és majd jön a folyt-köv!!!
Zárójel: Azóta, hála a nem kevés segítségnek, tudni vélem az Ibolya szövegének 99%-át…
Fotók: Csomor Lilien
A próbanapló szerzője: Pohl Balázs
Előző részek:
Folytatás: