Svung

ADY ENDRE, AZ ÚJSÁGÍRÓ

avagy

DÉVÉNYNÉL

Ezzel a címmel tartott 2019 októberében a SVUNG – Bécsi Magyar Színkör egy teltházas, többek szerint forradalmi hangulatú irodalmi estet

Ady Endre publicisztikai írásaiból.

Mindezt a Bécsi Magyar Iskola nagytermében. A vendégeknek bort és pogácsát szolgátunk fel, előadók és nézők együtt ettek-ittak, közben négy társulati tag (Blaskó Katalin, Recski Gábor, Sebestyén Kristóf és e sorok szerzője) felváltva olvasták fel a kiválogatott Ady-cikkeket, melyek 1899 és 1908 között jelentek meg a Nagyváradi Napló, a Debreczen, a Budapesti Napló és a

Nyugat

hasábjain. A zenéről Tóth Imre zongorista gondoskodott, ki szintén a SVUNG tagja. És persze vers-részletek is elhangoztak Blaskó Katalin nagyszerű tolmácsolásában.

Úgy jött az ötlet, hogy épp abban az évben volt

Ady halálának századik évfordulója.

Gondoltuk, a versekkel, főleg a jubileum kapcsán, már tele a padlás (a hócipő, a… stb.): csináljunk valami mást. Eszembe jutott, hogy a 90-es évek első felében, Karsai László szerkesztésében megjelent két könyv, amit annak idején nagyon szívesen olvasgattam: az egyiknek „Kirekesztők”, a másiknak „Befogadók” volt a címe. 1882 és 1993 közötti antiszemita illetve anti-antiszemita írások gyűjteménye volt ez a két kötet. Arra is emlékszem, hogy míg a „Kirekesztők”-ben számomra csupa ismeretlen nevű ember írásával, beszédével találkoztam (azóta már egyiknek-másiknak szobra is van Magyarországon…), addig a „Befogadók” című kötetben a

magyar irodalom, történelem és politika

legnagyobb, legnagyszerűbb alakjainak neve tűnt fel, többek között Adyé. Nem tudom, valahogy a jófejek a Befogadók közé kerültek. Úgyhogy ezen az úton indultunk el, amikor az Ady-műsort késztettük elő.

Szerb Antal is azt írja róla, hogy „előbb volt jó újságíró, mint jó költő, és mindvégig megőrizte újságíró természetét.” És hogy volt benne valami prófétikus. Hát tényleg volt!

Az Arcanum adatbázisában

Ady összes megjelent cikke

fellelhető. Ezek között böngészve az ember úgy érzi, kincsesbányára bukkant! Innen válogattam össze rengeteg publicisztikát, olyan mennyiségben, hogy az jócskán szétfeszítette volna az általunk meghatározott 70 perces irodalmi estünk kereteit. A kiválogatott szövegek tehát újabb szűrőn mentek át (volt, amiről nagy szívfájdalmak közepette kellett lemondani), és sajnos a megmaradt cikkekből is ki kellett húznunk részleteket, hogy a legfontosabb mondanivalókat meg tudjuk jeleníteni a felolvasó-estünkön.

A SVUNG egyik legemlékezetesebb fellépése volt ez a műsor. Olyannyira, hogy többször felmerült: meg kéne ismételni! Aztán jött a

koronavírus-járvány.

Ezért készítettük el, ezért dolgoztuk fel most az estünk egykori anyagát filmen, ugyanazokkal a szereplőkkel, négy külön epizódra osztva, négy különböző téma köré csoportosítva ugyanazokat az újságcikkeket. És Klotz János operatőr hatalmas segítségével, amely segítséget itt sem győzzük eléggé megköszönni!

Apropó-szerű, zárójeles idézet Schopenhauertől: „A büszkeség legolcsóbb fajtája a nemzeti büszkeség. Aki ugyanis ebben szenved, az önmagáról menten elárulja azt, hogy semmi olyan személyes jó tulajdonsága nincs, amivel büszkélkedhessék, különben nem nyúlna olyan valamihez, amiben annyi millió emberrel kell osztozkodnia.”

Erre Ady: „A nacionalizmusnál nagyobb hazugság nem állott még ki a harci porondra!

Aztán – ez már szinte természetes – ő volt az, aki egy 1901-ben megjelent cikke miatt tapasztalatokat szerezhetett a nagyváradi börtön vendégszeretetét illetően. De hát

nemzetgyalázás

vádjával József Attila ellen is indult eljárás, és megvádolták, perbe fogták nemzetgyalázásért Babitsot, Radnótit, Móra Ferencet is.

Adynak e közéleti írásai tele vannak a tényleges hazaszeretet és az elmélyült megfigyelés nagyon pontos megállapításaival. És: rengeteg humorral! Mindez, főleg így együtt: felháborító!

Ezek külön-külön is (együtt meg aztán pláne!) föl szokták borzolni az idegeit annak a hatalomnak, mely a dogmatizmust és (ahogy Ady mondja) a „sallangos hazafiságot” képviseli.

Cikkeinek időszerűségét pedig ítélje meg minden néző egyenként, saját maga!

Ahogy Ady is megítélte (filmünk második részében) a

Martinovics-perben

kivégzett Laczkovics János „Magyarország állapotáról” című írásának aktualitását. Ebben a cikkében Ady hosszan idéz az akkor 107 éve megjelent röpiratból, és csóválja a fejét, hogy az abban fellelhető társadalom-kritikus figyelmeztetések az ő idejében sajnos  még mindig ugyanúgy igazak. Mi is így vagyunk 2021-ben ezekkel a 120 éve megjelent Ady-írásokkal. Ady Laczkovicsot idézi, mi meg Adyt.

Tényleg ennyire nem változik semmi? Miért bízunk naivan mégis abban, hogy a

mai publicisták

szomorú megállapításai már 10 év múlva sem lesznek aktuálisak?

Pohl Balázs

Íme a sorozat:

 

Hol? Mikor? Mindent rólunk:

Facebook: https://www.facebook.com/Svung.Wien

Youtube-csatorna: https://www.youtube.com/channel/UCxlK2Wy0-NAr9k2ycn47Hww

Instagram: https://www.instagram.com/svung.tarsulat/

E-mail: svung.tarsulat@gmx.at